Bevezetés a Web 2.0 világába

Írta: | 2007. november 18. | kategóriák: Blogolok, Web

Tim O?ReillyMi az a web 2.0? Fura, hogy sokan használják, de mégis csak kevesek azok, akik értik is, amit ez a kifejezés takar. Egészen pontosan senki sem tudja már, hogy mivé lett, az viszont egészen biztos, hogy ebben a blogbejegyzés sorozatban utána próbálok járni és megközelíteni az értelmét. Több szem többet lát alapon, az aktív kommentelést elvárt dolognak tekintem.
Kezdjük is a legelején: két amerikai, Dale Dougherty és Craig Line, alkották meg a fogalmat, amit majd Tim O’Reilly tett népszerűvé. A kezdetekben (2003-2004) éves konferenciák voltak, ahol megpróbálták határozni az új www trendeket. Valójában a webkettő egy forrdalmi előrelépésnek tekinthető, ami arról szól, hogy toljuk ki a határainkat és szocializáljuk a netet. Nem kell sokat törje az ember a fejét, hogyha hasonló oldalakat keres: iGoogle, Flickr, YouTube, stb.
Az egész dolog arról szól, hogy osszuk meg tapasztalatainkat, örömünket, bánatunkat, ami velünk történik. Merjünk online társadalomban is élni és tevékenykedni. Vegyük a bátorságot és szerkesszük dokumentumainkat az interneten, ezáltal, bárhol és bármikor hozzájuk tudunk férni. Online fotóalbumot, határidőnaplót, meg amit az ember el tud képzelni, készíthetünk, legyen az private, magunknak, protected, a rokonoknak, vagy public, a nagyközönségnek.
Továbbá hozzasegítettek a fejlődéshez az elszánt törekvések megfelelő szabványok létrehozására, mint például az XHTML, a CSS és egyéb szabványok. Nagy szerepet játszott a koncepciók kidolgozása és azok elfogadtatása, mint péládúl az újratöltés mentes adatlenyerés, az oldalak elérhetősége a fogyatékos személyek számára, a diszkrét JavaScript használat, stb. Természetesen több koncepció létezik, köztük jobbak és rosszabak is. Az tény, hogy vannak amelyekkel többen egyetértnek és vannak, amelyekkel nem, de ezen nem lehet változtani (márcsak az emberi tulajdonságok miatt sem). A lényeg, hogy vannak olyan elképzelések amelyekkel elérhető, könnyen karbantartható, megfelelő webes szolgáltatások építhetőek.
Talán a legemberközelibb dolog az a weblog, vagy blog. Bizony, ez is egy web 2.0 termék, amelyen keresztűl sokan együtt tanulhatunk, nevethetünk, szomorkodhatunk, vagy éppen egymást vígasztalhatjuk. A blogon nincsenek korlátok, arról írsz, amiről szeretnél. Megtalálható a webkettes technológia és az említett koncepciók is: külön adattárolás, programozás és formálás, diszkrét JavaScript, hírcsatornák (feed-ek) stb.
Feltevődik a kérdés, hogy el is kell hinni, amit egy másik blogger ír? Nem feltétlenűl! Mint minden más területen, itt is vannak beteg csírák, nem arról van szó, hogy minden úgy van, ahogyan azt leírja Pistike. Többnyire azért el tudja dönteni egy ember, hogy hihető, valós dologokra alapuló dologról van szó vagy sem. Sajnos itt megint van egy hátúlütő: a fiatalok elrontása. A gyerekek nem igazán tudják, mit hidjenek el, és mit ne, így őket nagyon be lehet folyásolni. Személy szerint úgy érzem, hogy az viszont már csak a szülő felelőssége, hogy mit enged megnézni a neten vagy, hogy mennyit hagyja netezni a gyerekét.
Egy másik, szerintem fontos kérdés, az intimitás elvesztése. Ez alatt azt értem, hogy ha mindent kitálalunk, akkor elvesz az intimség fogalma. Mindenki mindent tud, manapság nincs olyan, amit nem talál meg az ember a neten. Van is egy mondás: ha valamit nem talál a Google, akkor vagy rosszúl keresel, vagy nem létezik. Természetesen ez nem éppen így van, amiért a Google nem találja lehet, hogy egy saját online fotóalbumunk van, amit jelszóval védünk, és csak magunk vagy a család számára elérhető.
Jó gondolatnak hangzik, de megszabad bíznunk azon ismeretlenekben, akik szerverein elhelyezzük dolgainkat? Természetesen két oldalú a kérdés: igen is meg nem is. Nyugodtan megoszthatjuk azokat a dolgokat, amit nem féltünk a nyilvánosság elől, de abszolut nem ajánlott bizalmas dolgokat online tárolni, mint pl. egy szerződéssel védett munkát, amit még nem láthat a nagyvilág.
Nagyvonalakban, erről szól a webkettes világ: egységben a hatalom, fogjunk össze, osszunk meg, és ne csak olvasók, felhasználók, hanem kreálók is legyünk.



Értékeld a bejegyzést!

Loading ... Loading ...

A bejegyzésre érkező kommenteket elérheted RSS 2.0 formájában vagy emailben is:

A bejegyzéshez tartozó trackback cím, illetve a permalink.

A megjegyzéseket kérlek, tedd fel érthető és illendő módon, ne fikázz le másokat, mert nem tudnak valamit, amit te már igen. A kommentár lehetőleg függjön a bejegyzéshez :)

kötelező
kötelező, titok marad
ha nincs, maradjon üres



ez a web2.0ás kifejezés érdekes, sok helyen különböző dolgokat írnak róla

magyar oldalak közül melyek tartozhatnak ide?
a közösségi oldalak, pl az IWIW és MyVIP?

user 2007. november 18. - 23:33

Nem csak! Minden, ami megfelel az új “szabványnak” 🙂

Avatar Tupacko
2007. november 19.
16:52

Szükség van ezekre az írásokra lépten-nyomon, mert a fogalom mindennaposan hangoztatva van, de az embereknek, akik szintén részt vállalnak benne aktívan-passzívan, halvány lila fogalmuk nincs, mit foglal magába, miről szól.
Örülök, hogy ide tévedtem, és Te is betévedtél hozzám.

ziona 2007. november 21. - 03:22

Köszönöm a szép szavakat 🙂 Amúgy, én hozzád nem csak “tévedtem”, rendszeres feed olvasod vagyok, csak nem igazán kommentáltam. Hardernek hála találtam a blogod, és megtetszett, még a nyáron.

Avatar Tupacko
2007. november 21.
18:44

A Web 2.0 jelenséggel nem vitázom, mert van. Viszont nagyon dühít, hogy olyan dolgokat magyaráznak bele a web 2.0-ba, ami már jóval előtte is jelen volt. A blogolást, fotómegosztást, tehát a közösségi tevékenységeket nevezik egyik oldalról webkettőnek. A megfogalmazás számomra nem kielégítő, mert régen is voltak blogok (max. nem olvasták annyian), voltak képgalériák, stb. Az már más kérdés, hogy vagy poweruser volt az ember és leprogramozta magának (vagy az előtte lévő időkben megírta a HTML kódot) vagy elővette a FrontPage-et és összedobta az oldalt (bő 6-7 évvel ezelőtt ezt tanították nekünk középsuliban informatika órán, bár én akkor már ennél magasabb szinten jártam, notepad rulez).

Tehát olyan dolgokat akarnak belemagyarázni a wekettőbe, ami már volt előtte is, csak nem voltak olyan könnyen, szépen megvalósíthatók a lépések (nem volt régen WordPress, nem voltak free blogszolgáltatók, nem volt pl. Flickr, stb.). Egyre inkább kezdem azt hinni, hogy a webkettőzés bizonyos emberek részéről tudatos marketingfogás volt, hogy így népszerűsítsék az internet-et, ezzel együtt saját szolgáltatásaikat (és akkor még nem is említettem az online reklámpiacot).

Ami a webkettő technikai oldalát illeti, megint nem indokolt a web 2.0 megnevezés, mert akkor ma hányadig generációs autónak (autózásnak?) kellene nevezni pl. egy 6-os Mazdát? Tudom a hasonlat sántít (mint minden hasonlat), de remélem érezhető, hogy mit nem értek / mit kifogásolok az egészben.

Max Logan 2007. december 5. - 13:22

Természetesen egy bizonyos fokig igazad van. Igaz az, hogy ezelőtt is létezett néhány dolog, ami ma a web 2.0 bélyeget viseli. A különbség az, hogy nem volt ennyire szociális jellegü az internet, nem volt ennyi segítő társ a fejlesztésben és csak azok tudtak blogolni vagy képgaláriát készíteni, akik értettek web(ny)elven.
Az igazi változás azt hozta, hogy ma már a szomszéd gyerek nagymamája is tud blogot írn és megjelenni a neten, bár ha megkérdezed, hogy mi az a HTML azt mondja, hogy ne káromkodj.
Marketing fogás? Persze, az is van benne 🙂 (, mint minden másban is).

Avatar Tupacko
2007. december 5.
16:38