A figyelem elterelése más irányba, és a lazítás sokat segít, az tuti. Nekem a forró fürdő a kedvenc inspirációm…
Inspiráció: A problémánk oka lehet a kulcs
Írta: Tupacko | 2008. szeptember 29. | kategóriák: Blogolok, Design, PhotoshopAz inspirációkutatással foglalkozó bejegyzéssrozat első része az ötlethiány felderítésével és annak kiküszöbölésével foglalkozik. Mivel többféle probléma létezik, ami inspirációs zavarokat okozhat, a probléma okát kell keresni. Lehet, hogy csak rossz napunk van és jobb lenne, ha tartanánk egy rövid pihenőt. Van hogy többet árt egy erőltetett alkotás, mint amennyit az abban a pillanatban segít. Nem szabad a kreatív énünk inspirációra kényeszeríteni. Az ötlethiány lehet rövid idejű dolog, amit könnyedén tesztelhetünk és egyben orvosolhatunk is, ha hagyjuk lélegezni az agyunk.
Forrás: http://www.flickr.com/photos/99014076@N00/2570357549
Kell egy kis lazítás
Az átmeneti szürkeséget oldhatjuk egy rövid pihenéssel. Ez van amikor húsz percet vesz igénybe, van hogy két órát. Konkrét megoldás nincs, mindenki másképp tud lazítani. A lényeg, hogy fektessünk hangsúlyt a pihenésre és hagyjunk fel az ötletkeresésre való koncentrálással. Van akinek egy rövid séta a közeli parkban vagy a városmenti erdőben kikapcsolódást nyújt. Sőt, tudat alatt a hangok és színek pompás együttese máris szőni kezdi az ötleteket. Mindezek anélkül történnek, hogy észrevennénk. Olyan is akad, akinek a kényeztetés okoz kellemes ötletkavalkádot. Kényeztessük magunk egy aromaterápiás zuhannyal vagy fürdővel. Fogyasszunk valami zamatos, illatos vagy csak egyszerüen ínycsiklandó ételt/italt. Öleljük át kedvesünk, masszírozzuk meg egymást illatos olajokkal. Azt hiszem ennyi elég, hogy mindenkinek beinduljon a saját kis fantázia műhelye.
A változás meghozza a várt eredményt
Ha az érdeklődés kihagyásunk hosszabb, mint az elfogadható (például több napra átterjedő), akkor bizony mozdítani kell valamit. Konkrét eset, hogy sokaknak zavaró, amikor hosszabb időre egyedül maradnak, mert társaik elutaznak vagy éppen ő van valamiért elutazva. Állítsuk a magunk oldalára a helyzetet. Fogjuk fel úgy, hogy ez csak jó, mivel most magunkra találhatunk. Üssünk fel egy könyvet, nézzünk egy filmet vagy sétáljunk egy rövidet az idegen környezetben. Gondolom most úgy érzed, hogy ismét ugyan azt olvasod, mint az előző bekezdésben. Biztosíthatlak, hogy ez nem így van. Más volt a kiindulópont. Most dúrván fogalmazva krónikus inspirációmentességről van szó. Miután megadtad az első lökést a rövid filmezéssel vagy egyéb információbevitellel, fogj egy papírt és egy ceruzát és kezd el leírni mindazt, ami eszedbejut. Az angol kifejezés a braintstorming lenne a hasonló agymenésekre. Biztos vagyok benne, hogy miután egy negyed órányi fáradozás után telefirkálsz egy lapot, a rákövetkező pár percben már magadelőtt fogsz látni egy kiindulópontot!
Hmm, érdekes bejegyzés. Igen elgondolkodtató, és ha jobban belegondolok igaz is mert általában én is ezt használom csak nem ilyen tudatosan. Én abbahagyom akkor a dolgot és azt csinálok amihez kedvem van. Ha erőlteted magad semmire se mész 😀 (bárcsak a tanárok is így látnák).
Hú, várom a következő részt 😀
u.i.
Kössz a leírást!