Ma már vadállatok is vezethetnek buszt

Barbár buszsofőr

Írta: Tupacko | 2008. június 03. | kategóriák: Blogolok

Nem szoktam gyakran az oldal témájától teljesen eltérő dolgokról írni, de most megteszem. Végülis, egy kevés köze van hozza, de csak a legszőrszálhasogatóbb módon juthatsz el oda, hogy összefüggést találj. Volt egy vizsgám öttől (számítógépes grafika, nem Photoshop, nem felhasználás, hanem algoritmusok, hogyan kell a számítástechnikában a képeket kezelni, formázni, stb.). Hétre mindenestől befejeztem a tétetel, nagyon jól sikerült. Hazafele indulok és gondolkodom, hogy mivel töltöm el a maradék időm, amit pluszba kaptam (nyoclig tartott volna a vizsga, csak hamarabb befejeztem). Arra gondoltam, hogy fejlesztem tovább a WebPillangó 2t, mivel már nagyon ideje volna üzembe helyezni, illetve, hogy befejezem a következő bejegyzést, amit már régebb elkezdtem: “Inspiráció: online és offline” címmel.

Nem kellett sokat sétálnom, a buszmegállóba értem. Lelkileg felkészűlve, hogy hamarosan otthon leszek. Igen, itt még minden OK. Várok, még mindig várok … telik az idő. Nagynehezen megérkezett egy autóbusz. Kinyilnak az ajtók, majd miután leszállt két illető és a harmadik is kezdett leszállni, annak becsípte a kezét, illetve a más ajtókat bezárta. Azt a szerencsétlenül járt embert leengedte, majd elment. Közben a pumpám nagyon felment és most egy vérhólyag jelzi az öklömen, hogy nyomot hagytam a busz oldalkaszniján. Nagyon sajnálom, hogy a düh elöntötte a józan eszem és nem jegyeztem le a rendszámtábláját. Már nyúltam a telefonomhoz, hogy hívom a Megyei Fogyasztó Védelmet, amikor eszembe jutott, hogy rendszám nélkül semmire sem mennék.

Hogy lehet ennyire barbár egy sofőr? Az ilyen embernek a nyakát kellene odaszorítani az ajtóval, hogy érezze, hogy kellemetlen és körbejárni vele a várost. Most nagyon grrr … hangulatom van. Az inspirációs bejegyzés most elmarad, mert rossz kedvel nem tudok írni.

Ezek az ikonok ún. közösségi könyvjelző oldalakra mutatnak, ahol meg lehet osztani másokkal is amit fontosnak találsz.

Értékeld a bejegyzést!

Loading ...

A bejegyzésre érkező kommenteket elérheted RSS 2.0 formájában vagy emailben is:

A bejegyzéshez tartozó trackback cím, illetve a permalink.

A megjegyzéseket kérlek, tedd fel érthető és illendő módon, ne fikázz le másokat, mert nem tudnak valamit, amit te már igen. A kommentár lehetőleg függjön a bejegyzéshez :)

Neved: kötelező

Emailed: kötelező, titok marad

Weboldalad: ha nincs, maradjon üres

Hozzaszólás:

Háát velem pedig ma éppen jófejj volt a buszsofőr. Ugyanis nálunk 15 éves kortól egész jegyet kell venni. És én becsületesen kértem egészet, rámnézett elmosolyodott és felet adott háát nem jófej? pedig ránézésre nem néztem volna ki belőle… De vannak még jó emberek.

un. 2008. június 3. - 22:29

En meg kozepiskolas koromban buszoztam napi rendszereseggel es volt egy sofor akitol szinte feltem. Az arcara volt irva, hogy utalja a munkalyat es rohadtul elege van, hogy reggel 6-kor egy diakokkal megzsufolt buszt kell vezetnie. Mondjuk az o “kedves” szokasa az volt, hogy ki sem akarta nyitani az ajtokat, mindig elore kellet neki kiabalni. Amikor kinyitotta vegre akkor piszokul kellet sietni, mert nem hagyott sok idot leszalni. Aki nem volt eleg furge az kiabalhatott, hogy nyissa ki ujra mert meg fele busz nem szalt le Emlekszem, reggelt amikor feltunt a busz, mondtam magamban: “Remelem nem az a bunko sofor lesz”. Jah es nala soha nem volt berlet sem! Csak o nala nem…
Szerencsere aki hazafele hozott az normalis volt, lehetett vele beszelgetni es mindig jokedvu volt.

Blint 2008. június 3. - 22:37

.un: nem azt mondom, hogy nincs jó ember, azt mondom, hogy hülye, aki ilyen embert bármilyen köztulajdon közlébe is enged.

Blint: Ja, gyerekekkel meg merik tenni … rohat szemetek, viszont normál városi járaton ilyet nem tudnak tenni, mert feljelentik őket. Következőkor már nem leszek ennyire mérges és megjegyzem a rendszámot. Azt nem köszöni meg a kedves sofőr, amit a feletteseitől kapni fog.

Tupacko
2008. június 3.
23:44

Én úgy jártam egyszer, hogy egy nevelőotthoni diákot kellett első munkanapomon kísérni a megyei bíróságra. Borzasztó tömeg volt a buszmegállóban, felszállok jegyet venni, a srác szorosan mögöttem, és ahogy én felléptem, a sofőr bezárta az ajtót és megindult. Azt mondta, hogy a többiek majd a következővel jönnek. Azt hittem, hozzávágok valamit! Ordítok rá, hogy álljon meg, mert otthagytuk a “gyerekemet”, aki ráadásul értelmi fogyatékos és éppen a bíróságra kell kísérnem, mellesleg pedig ez a debütálásom az új munkahelyen. Sehogysem akarta felfogni az ütődöttje, hogy mi a problémám!

Jó, én voltam a hibás, mivel őt kellett volna előreengednem. De akkor az én orrom előtt csukta volna be az ajtót, az a sittes srác pedig biztosan nem kérte volna meg rá a sofőrt, hogy ugyan már, vegyenek fel engem is.

Ha meg engem csípett volna az ajtóval oda egy sofőr, én biztos belevágtam volna a szélvédőjébe a megállóbeli szemeteskukát, vagy bármilyen nehéz tárgyat, ami kezem ügyébe esik! Akkor legalább meg lett volna jelölve Hiába írod fel a rendszámot, ha senki nem tanúskodik, ő meg simán letagadhatja. Meg köll jelölni az ilyet!